Besózás

a hus eltartásának régóta alkalmazott módja, mely a konyhasónak a hus rostjaiba való bedörzsölése által történik. A konyhasóhoz salétromot és cukrot vegyítenek, a hus szinének megóvása végett, fűszer gyanánt pedig koriandrum, babérlevél, bors, szegfű szolgál. Az így besózott hus (1 kg. husra 21/2, deka konyhasót számítva) pár nap mulva a képződött sólevet leszürve s ujra besózva zárt fa- v. kőedénybe helyeztetik el, lehetőleg hézagtalanul s a kisajtolt sólével leöntve légmentesen elzáratik. A besózandó hus csont- és zsirtól megtisztítandó. A sertéshus több sót igényel a marhahusnál. Nagyon elterjedt eledel a besózott hal, de úgy ennek, mint egyéb besózott husnak állandó élvezete skorbutszerü betegséget okoz. - B. A lopva tojó tyukok farát, - amelyek tojásaikat nem fészkükben rakják le - konyhasóval szokták bedörzsölni, «besózni», mire azok a tojásrakásra ingert kapnak s odaszaladnak, ahová előbbi tojásaikat már lerakták s igy tojó rejteküket elárulják.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bessenyszög

(Besenszög Bessenszög), nagyközség Jász-Nagy-Kun-Szolnok vmegye jászsági alsó j.-ban, (1891) 3953 magyar lakossal, postahivatallal, postatakarékpénztárral.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Besse

János Károly (ó-gyallai) régi utazó, szül. Ó-Gyallán, Komárom vmegyében 1765., de már 1790-től csaknem állandóan külföldön élt s 1813-16 közt Párisban a Mercure étrange szerkesztője volt. Utazásai közül, melyek Keletindiára és Madagaszkárra is kiterjedtek, legismertebb 1829. utja a Kaukázusban Humboldt kiséretében. Ezt az utját könyvben is megirta ily cimmel: Voyage en Crimée, au Cavcase; en Georgie, en Arménie, en Asie Mineure et á Constantinople en 1829 et 1830, pour servir á l'histoire de Hongrie (Páris 1838). B. a legelsők közé tartozik, ki az Elbruzt megmászni igyekezett; ezenkivül mindenütt keresett magyar történelmi nyomokat is, melyekről öt jelentést küldött József főherceg nádorhoz (megjelentek a Tudományos Gyüjtemény 1829 és 1830. évfolyamaiban). Irt még B. francia nyelven török nyelvtant is (Pest 1829). melyhez francia-magyar-török szótárt csatolt.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Besançon

egykoron Franche-Comtének, ma Doubs franciaországi départementnek fővárosa, a Doubs partján, érseki székhely, (1891) 56055 lak., természetrajzi, iparművészeti és régiségeket tartalmazó muzeummal, mintegy 100000 kötetet és 1800 kéziratot tartalmazó nyilvános könyvtárral; számos vasművel, gépgyártással, ékszer-, billardgolyó-, hangszerkészítéssel, sörgyártással; legjelentékenyebb azonban az óraipar, mely legalább 13000 munkást foglalkoztat és 14 millió fk. értékü órát termel. Élénk a kereskedése borral, vassal és fával. A város a Doubs alkotta félszigeten épült, melyet meredek lejtőjü hegy zár el; a sziklába kellett bevágni a városba vezető Taillée és Malpas kapukat. A hegyen régi erősség áll, melyhez a Doubs tulsó partján Vauban által épített más erősségek is járulnak. Ugyanott áll Battant külvárosa is. B. régi római építményeiből még fennáll a Mars-kapu vagyis Porte noire, régi diadalkapu, amely a fellegvárba vezet. Más épületei: a XII századból eredő Szt. Jánosról elnevezett székesegyház gazdag főoltárral és érdekes festményekkel Fra Bartolommeotól, Vanlootól stb.; az érseki palota, a Granvella-palota, melyet a hires kancellár apja épített, s a városház, a kórházak stb. A tereket és néhány utcát szép kutak ékesítenek. A már Vaubantól megerősített város védelmére Napoleon ideje óta 11 erősséget építettek. B., régen Vesontio, a sequan-gallus törzs egykori fővárosa, 68-ban Kr. e. került római uralom alá, Maxima Sequanorum provincia fővárosává lett; gazdagsága miatt ekkor Chrysopolis melléknevet viselt; de már a IV. században, Julianus császár korában romokban hevert. 863. azonban már megint Felső-Burgundia fővárosa, 1043. pedig III Henrik császár szabad várossá tette; V. Károly és II Fülöp különféle kiváltságokkal ruházták föl; ezért is csak nagy nehezen ismerte el 1679. XlV. Lajos uralmát, aki parlamenti székhellyé és Franche-Comté fővárosává tette. 1814. négy hónapig tartotta magát az ostromló osztrákok ellen. B. és Belfort erősség zárják el azt a nyilt vidéket, mely a Vosges és a Jura hegységek között terül el s amelyen át a Délnémetországból jövő hadak négy nap alatt a langres-i fensíkra Franciaország hadászati fontossággal biró vidékei legnevezetesebbjére juthatnak. III. Napoleon rendeletére 1866-tól 1870-ig 4 elkülönített erősség készült B. körül s az 1870. hadjárat után még 7 erősséget építettek, melyek 600 km2 területet fognak körül, melyen 200 ezer ember táborozhat s amelyen annyi raktárt stb. építettek, hogy azokba 200000 emberre való 4 havi élelmezés és a felszerelés kiegészítésére szükséges anyag stb. ágyuztatás ellen biztosítva elhelyezhetők. B. szülővárosa Granvella kardinálisnak és miniszternek, Hugo Viktor költőnek, Proudhon G. nemzetgazdának és több kivaló francia férfiunak. V. ö. B. et la vallée du Doubs per une société de litterateurs franc-comtois. 1874.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bešenovo selo

község Szerém vm. ingi jár.-ban, (1891) 1031 szerb lakossal.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Besenval

(ejtsd: bézanvál) Péter József Viktor báró, francia tábornok, született Solothurnban 1722., meghalt Párisban 1791. Kitünt az osztrák örökösödési háboru idején Németországban és Németalföldön. 1762. a svájci gárdisták vezérparancsnoka lett. 1789 a XVI. Lajos által Páris mellett összegyüjtött csapatokat vezérelte, de nem segítette Launay-t a Bastille védelmezésében. Midőn e miatt több felől gyanuba fogták. B. Svájcba menekült, de utközben elfogták és Párisba vitetett, ahol csakis Necker közbenjárása segítségével menekült meg a haláltól. Emlékiratait Ségur adta ki 4 kötetben (Mémoires, Páris 1805-7. Uj kiad. 1846); a francia udvari chronique scandaleuse valóságos tárháza. B. családja egyébiránt a mű hitelességét kétségbe vonta. (Grande Encyclopédie VI. 488.)

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bessenyei

1. Anna, Bessenyei György költő unokahuga, megh. Fekete-Tóthon 1859. Szenvedélyesen szerette az irodalmat és sok verset is irt. Majdnem 100 évet élt. Munkája: Bessenyei Anna versei. Készült Gáván 1815. (Sárospatak 1815.) A ritka könyv Király Pál budapesti tanár birtokában van.
2. B. György, költő a magy. irod. ujabb korszakának megnyítója s az u. n. franciás iskola megalapítója és vezére, szül. Bercelen, Szabolcs vmegyében 1747., megh. Berettyó-Kovácsiban 1811 febr. 24. Atyja B. Zsigmond táblabiró és anyja Ilosvai Mária volt. 8 éves korában a sárospataki iskolába került, honnan atyja négy év mulva, 1760. kivette és otthon tartotta, még egy évig házilag taníttatván őt. Ennek multával négy évig minden iskolázás nélkül otthon töltötte az időt, amikor is 1765. Szabolcs várm. ajánlására a m. kir. testőrségbe felvették.
Ez az időpont nemcsak Bessenyeire, de a magyar irodalomra nézve is nevezetes. A tudományokban, idegen nyelvekben csaknem teljesen járatlan 19 éves ifju ugyanis, mikor a francia műveltségü kir. udvarnál elmaradottságát szégyennel kellett tapasztalnia, nemes elhatározással és erős eltökéléssel hozzá fogott, hogy mulasztásait magánszorgalommal helyre pótolja. Mi természetesebb mint hogy Mária Terézia udvaránál a francia irodalom remekeivel, különösen az akkor legjobban bámult és olvasott Voltaire-rel ismerkedett meg, az ő iratait tanulmányozta. E tanulmányozásai közben önkénytelenül összehasonlitásokat tett a nyugati népek és nemzetének mívelődése közt, s mély hazafiui fájdalommal kellett beismernie nemzetének végtelen elmaradottságát. Mint tudjuk, éppen ez időben hazánkban a politikai és irodalmi élet csaknem teljesen pangott, nemzeti életről csaknem szó sem lehetett, mert a főranguak nagyrészt Bécsben tartózkodtak s franciául és németül beszéltek és olvastak, a középosztály, az ú. n. honoraciorok osztálya pedig a latin nyelvet használta, úgy hogy a magyar nyelv használata - kevés meg nem hallgatott buzgólkodó kivételével - csaknem teljesen az asszonyokkal és parasztokkal való érintkezésre szorítkozott. Bessenyei mindezt jól látta, érezte, s amint tanulmányaiban előrehaladt, ki akarta azoknak eredményét terjeszteni nemzetére is, melyet fel akart rázni álmából, hogy elmaradottsága miatt et ne vesszen: s azért nemcsak magának tanult, de egyszerre nemzete számára is dolgozott.
Bámulatos eréllyel és kitartással tanult egyszerre nyelveket, bölcsészetet, történetet és irodalmat, sőt a bibliát is és minthogy magát a kitűzött cél megvalósítására egy új magyar irodalom teremtésére elég erősnek nem érezte, társakat keresett s talált is testőrtársai és otthoni barátai közt. Barcsai és Báróczi Bécsben. Orczy Lőrinc, Ráday. Ányos, Péczeli és a Telekyek itthon, mint a B. eszméjének és kezdeményezésének főbb pártolói, csakhamar szövetkeztek egymással a nagy nemzeti eszme keresztülvitelére, s megalapították irodalmunkban az ú. n. franciás, vagy új klasszikai irányt, melynek célja különösen franciai irók tanulmányozása, ismertetese és utánzása által az volt, hogy az elmaradt magyar nemzetet az előrehaladt nyugati civilizáció utolérésére s azzal együtt továbbhaladásra segítse, ösztönözze. Senki annyi igaz lelkesedéssel, annyi alapos tanulással és annyi eredménnyel e cél megvalósításán nem munkált, mint éppen maga B. 1765-1772-ig csak leveleivel, buzdításaival izgatott, 1772. pedig megindította munkáinak sorozatát, oly termékenységgel, hogy nem egészen 10 év alatt mintegy 24 munkája jelent meg nyomtatásban.
Tanulmányozásai közben 1768-69-ig utazott Olaszországban is; egyideig a reformátusok titkos ágense volt Bécsben, amiért a négy szuperintendenciától 2000 frt évdíjat húzott. Betegsége és elhízottsága miatt 1773. kilépett a testőrségből: 1775. elvesztette a szuperintendenciáktól kapott évi illetményt, s ezért, leginkább anyagi okoktól kényszerítve, Mária Terézia óhajtására 1779-ben katolizált, miért a királynő évi 2000 frt kegydíjat adott neki s kinevezte az udvari könyvtár tiszteletbeli őrévé. Mária Terézia halála után 1780. József császár elvonván tőle a kegydíjat, nem volt Bécsben miből megélnie, s azért már 1782. hazaköltözött anyjához Bercelre, majd 1785. Bihar várm.-ben fekvő puszta-kovácsii birtokára.
Életét itt is folytonos munkálkodással töltötte, de a vezérszerep már kiesett kezéből és itt irt munkáinak nagy része kéziratban maradt. Mellőztetése fájt neki, de azért szakadatlanul dolgozott, panaszkodott, filozofált rideg magányában. Kivánsága szerint minden egyházi szertartás nélkül kertjében jeltelen sirba temették. Nyomtatott művei keletkezési időrendben a következők: Agis tragédiája, öt játékban, versekben. Bécs, 1772; Hunyadi László tragédiája, három játékban és versekben, toldalékul elegyes versei, Bécs, 1772; Az ember-nek próbája, filozofiai költ. négy levél ben, toldalékul elegyes versei, Bécs, 1772; Az Eszterházi Vigasságok és Delfén, Bécs 1772; Buda tragédiája öt játékban, versekben Pozsony, 1773; A szent apostol Tamás, mint ellenállhatatlan bizonysága a Jézus Krisztus istenségének, Pozsony, 1773, és ezzel együtt egy filozofiai novella, melyet Die Amerikaner címmel németül adott ki. Az amerikai Podoc és Kazimir keresztyén vallásra való megtérése. Lucanus első könyve, Pozsony, 1776; A Bessenyei György Társasága, Bécs, 1777 (gyüjtemény a saját, valamint az Orczy, Barcsai és Báróczi verseiből): Futó darabok B. Gy által, filoz. és tankölt. Tartalommal; Anyai Oktatás, Bécs, 1777 (erkölcsi levelek); A mi Urunk Jézus Krisztus haláláról való gondolatok, franciából, Pozsony 1777; A filozofus (vígjáték öt felvonásban), Pest, 1777; Die Geschafte der Einsamkeit, Bécs 1777: Hunyadi János Élete és viselt dolgai, Bécs, 1778; Magyarság, hely nélkül, 1778 (szózat a magyar nyelvnek a tudományokban felvétele iránt): A Holmi, Bécs, 1779 (bölcs. irod. és költői tartalommal): A magyar Néző, Bécs, 1779: A Hármas vitézek, v. Triumviratus (szomorújátek 5 felv.) Voltaire szerint, Bécs, 1779: Galant Levelek (franciául is: Lettres Galantes címmel) hely s év nélkül: Beszéd az ország tárgyáról (csak 1823. a Tud. Gyüjt. I. köt. jelent meg «Töredék a magyar nyelv kimíveltetéséről» címmel): Egy Magyar Társaság iránt való Jámbór Szándék, kiadta Bécsben, 1790. Révai Miklós: Attila és Buda tragédiája, Pozsony és Kassa, 1787; Dicső Arnyékok, melyek fels. királyi ő hercegségének, József Antalnak stb., Pest, 1795. Kéziratban maradtak a következő művei: Mátyás király, hőskölt. hat énekben, 1773: A magyar nemzetnek szokásairól erkölcseiről. uralkodásainak módjairól, törvényeiről s nevezetesebb viselt dolgairól. Első könyv, XI. század (s kiegészítésül: Egész Európa formája a XI. században); A törvénynek Utja (bölcseleti); Tudós társaság (értsd: társalkodás, beszélgetés az emberi boldogság legbiztosabb útjáról); A méltóság keserve, első könyv, tanköltemény 12 szakaszban, 1796: A természet világa, vagy a józan okosság, tankölt három könyvben, 1794-1801; Debrecennek siralma, leiró költemény a debreceni híres égésről, 1802: Az ember. poemában, az anglus Pópnak elméje szerint, 1803; Tarimenes utazása, filozofiai regény, 1804: Láisz, vagy az erkölcsi makacs, vígj. öt felv. és versekben; Dudásból lett doktor. vigját.; Egyéb szindarabok; Rómának viselt dolgai, két kötet. 1801: A társaságnak eredetéről és országlásáról, Magyarország törvényes állása 1804-16; Toldalék Magyarország törvényes állásához, 1804: A Bihari remete vagy A világ így megyen, 1804; Az értelemnek keresése e világnak testében, és határa annak ismeretében, Bessenyei Gy. levele a ceglédi plébánushoz, Sully miniszternek élete.
Bessenyei nem annyira azzal, amit irt, mint inkább azzal. hogy irt, volt igen nagy hatással irodalmunk ujjá születésére. Buzdító szavaival, még inkább példaadásával munkára serkentette mindazokat, kik a nemzeti szellem sülyedését tétlen fájdalommal nézték. De sokat köszönhetünk neki, ami a tartalmat, az eszméket, az irányt illeti, sokat mívelődéstörténeti tekintetben is. Minden loyalitása mellett a francia irodalom, felvilágosodottság szabad eszméit senki nála bátrabban és nyiltabban nem hirdette. A franciai irodalom példája arra is megtanította, hogyan lehet valamely nemzet irodalma nemzeti és mégis egyetemes; a magyar irodalom ujjá teremtésénél ő is ezt a két elvet tűzte ki irányadóul. Munkálkodása közben legfőképen Voltaire lebegett szemei előtt, kinek hatását bölcsészeti, társadalmi és költői művein mindenütt meg lehet ismerni. De ha nemzetiségi kérdésről van szó, tudott önálló is lenni. Igy a francia klasszikusoknak azt a törvényét, hogy lehetőleg ó-kori tárgyakat kell drámában feldolgozni, nem igen tartotta meg, s tragédiáiban magyar nemzeti hagyományokat választ tárgyakul.
3. B. István (bodroghi), Szapolyai, később Ferdinánd király híve, ki a budai országgyülésen 1527 okt. 7. Ferdinánd érdekében hosszabb beszédet tartott.
4. B. Pál, Zsigmond alatt horvát- és tótországi bán, ki különösen a nikápolyi ütközetben (1396) tünt ki, amiért a királytól több birtokot kapott.
5. B. Mihály, Mátyás király korában élt s mint kiváló törvény tudós 1459-ben alnádorrá neveztetett ki.
6. B. Sándor, B. Györgynek bátyja, m. kir. testőr, műfordító, szül. Bercelen, Szabolcs vmegyében 1746 táján, megh. 1809. Egy évvel előbb mint öccse György, tehát 1764. már Bécsben volt; 1773. kapitányi ranggal átlépett a Lipót herceg nevét viselő ezredbe s több háborúban vett részt, utoljára a török háborúban, melynek végeztével visszavonult a katonaságtól, s Kelinc nevü szabolcsvármegyei birtokán élt és dolgozott 1809-ig. Irói működése nem nagy jelentőségü; legfeljebb érdekes és jellemzetes példát szolgáltat azon idők szellemének megismeréséhez, amikor az irást, éppen úgy mint a katonáskodást, annyi igaz magyar kötelességének tartotta. B. Sándort is nem annyira irói hajlama, mint inkább ez a hazafias érzés, de legfőképen öccsének és «társaságának» példája ösztönözte irodalmi munkásságra. Igy fogott bele már nyugalomba vonulása után Milton Elveszett paradicsomának fordításába, mely csakhamar el is készült és megjelent Kassán a következő címmel: Az elveszett paradicsom és A visszanyert paradicsom, négy könyvben. Milton után franciából ford., Kassa 1796. két kötet. A fordításnak a fordító buzgóságán kivül alig van egyéb érdeme: egy naturalistának kellő tanulmány és gyakorlat hiján való próbálkozása az. V. ö. Beöthy Zsolt: A szépprózai elb., II. köt.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bessel-féle függvények

l. Függvény.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Besenyő

1. (Bessenyő), kisközség Barsvm. verebélyi j.-ban, (1891) 1423 magyar lak., postahivatal és postatak.-pénztárral. - 2. B. (Bessenyő), kisközség Heves vm. egri j.-ban, (1891) 2849 magyar lakossal postah. és ptkptárral. - 3. Buzás-B., kisközség Kis-Küküllő vm. radnóti j.-ban, (1891) 1042 magyar és oláh lak. - 4. Szirnuc-B. (Szirma-Bessenyő), kisközség Borsod vm. miskolci j.-ban, (1891) 1420 tót és magyar lak., postahivatal és postatakarékpénztárral.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Beseda

(cseh, ejtsd: beszeda) a. m egyesület.

Forrás: A Pallas nagy lexikona