Bourgeois

(ejtsd: burzsoá) 1. Léon Viktor Agost, francia politikus, szül. Párisban 1851 máj. 21.; jogot tanult, és hivatalnoki pályára lépett. 1877. a Marne-département vezértitkáráv nevezték ki. Ekkor adta ki a Dex travaux publics és Les chemins de fer économique c. műveit. 1880. Reimsnek alprefektusa. 1882. Tarn département prefektusa, 1883. a Szajna département főtitkára, 1885 a felső Garonne département prefektusa, nemsokára rá pedig belügyminiszteri osztálytanácsos s végre 1887. a párisi rendőrség prefektusa lett. 1888 februáriusában a Marne département a képviselőkamarába választotta, hol a radikális párthoz csatlakozott; 1888-89. a Floquet-miniszteriumban belügyi államtitkár volt, 1889. márc. 1. Constans lemondása után a Tirard-miniszteriumban a belügyi, az 1890 márc. 17. megalakult Freycinet-Constans-kabinetben pedig a közoktatásügyi tárcát vállalta el. 1892 febr. ugyan Feycinettel együtt leköszönt, de tárcáját a Loubet-minisztériumban is megtartotta. Szetp. 20. a Kellermann-szobor Valmy-ben történt leleplezése alkalmával B. mint a miniszterelnök helyettese, önérzetes beszédben a francia forradalmat és vivmányait meg Franciaország dicső multját magasztalta, mi az érzékeny német szomszédokra kissé kellemetlenül hatott. Az év végén megindult Panama-pör a Freycinet-miniszteriumra vészthozónak bizonyult; az egész miniszterium az elnök ellen emelt vádak következtében kénytelen volt lemondani. Ribot, az uj kabinet elnöke (1892. dec. 7.) B.-t megtartotta miniszteriumában és az igazságügyi tárcát bízta reá. Midőn Rouvier belügyminiszter jó hirneve is elhomályosult, B. keresztülvitte a miniszteri tanácsban, hogy ez Rouviert lemondásra kényszerítse, mi meg is történt. A gyanusítási mánia azonban B.-t is kiszemelte; Cassagnac 1893 jan. 26. azzal vádolta, hogy része volt a Panama-társulat szennyes üzelmeiben; mások meg B.-t azzal vádolták, hogy szándékosan szökni engedte Artont, kinek leleplezéseitől féltette a köztársaságot. Március 13. uj botrányra került a sor: Cottu marquisnő ugyanis a Panama-pörben Soinouryt, a biztonsági hivatal főnökét, Nicollo rendőri tisztviselőt és Golliard festőt és detektivet azzal vádolta, hogy ők csak azon feltétel alatt engedték meg neki fogoly férjének meglátogatását, ha a marquisnő a Panama-pör miatt gyanus, monarkista képviselők ellen terhelő vallomást tesz, mely esetben azzal biztatták, hogy Cottu marquis sorsán is segitsenek. E hirre B. állásáról márc. 13. leköszönt, hogy másnap mint magánember, kereken és teljesen függetlenül visszautasíthassa ama vádat, mintha a nevezett rendőri személyek az ő parancsára és megbizásából cselekedtek volna. Márc. 13. B. megjelent az esküdtszéki tárgyaláson és a leghatározottabban aljas rágalomnak bélyegezte az ellene felmerült vádakat; a három rendőri hivatalnok pedig bevallotta, hogy csak a saját felelősségükre tettek Cottu marquisnő-nek igéreteket. Ugyanaz nap a kamarában is felszólalt és Cottu marquisnő vallomását előre megbeszélt, hazug vallomásnak jelentette ki, mely kijelentéshez Ribot miniszterelnök is hozzájárult. A kamara viharos tanácskozás után 297:228 szavazattal tudomásul vette a miniszterek beszédeit, de ez alkalommal is azt követelte, hogy a miniszterium a Panama-pörben a vizsgálat elé akadályt ne gördítsen B. a szavazás után márc. 17. engedett ugyan Ribot rábeszélésének és megmaradt miniszternek. Márc. 20. azonban a Ribot-miniszterium és vele B. a kamarában vereséget szenvedett és állásáról lemondott.
2. B. Emil, francia történetiró, szül. Párisban 1857 jul. 24. Az Ecole des chartes-ben végzett tanulmányai után Lipcsébe ment, hol a történelmi szakban, nevezetesen a kútfői gyakorlatokban kiképezte magát. 1855. a történelem tanárának nevezték ki Lyonba a bölcsészeti karhoz. Művei: La Constitution de Carthage (1881); Le capitulaire de Kiersy sur Oise, étude sur l'état et le régime carolingienne au IX. siecle (1885); Neuchâtel et la politique prussienne en Franche-Comté 1702-13 (1887); Sur les lois et la méthode de l'historie (1890).

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Boulognei erdő

Páris Ny-i oldalán, a Szajna és a párisi erődítmények közt fekvő, 873 ha. területü park. A francia királyok az egykori vadászterületét, egy későbben kopár, puszta helyet, Napoleon 1852-ben Páris városának ajándékozta oly feltétellel, hogy 4 év alatt 2 millió frankot fordít szépítésére. Ma a B. igen kellemes és árnyékos park, amelynek szépségét rétek, tavak (Lac inférieur, Lac supérieur, Lac des Patineurs stb.), vizesések (Grande Cascade 14 m.), csinos kilátást nyujtó mesterséges halmok (Butte Mortemart), sétautak (160 km. hosszuságban), szőkőkutak emelik. A párisi előkelő világnak kedvelt sétahelye a B.-nek a tavak körüli része (Faire le tour du lac), ujabban pedig Longchamp (Aller á Longchamp). A B.-ben számos kávéház és vendéglő nyujt üdülést a kifáradt sétálóknak. Benne van továbbá az 1859-60. részvénytársaság által alakított állatkert, a Jardin d'acclimation, aquáriummal, a Hippodrome de Longchamp és Champ de courses d'Auteuil nevü lóversenyek, végül Páris városának 3 nagy faiskolája.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bourbon

régi francia család, mely nevét a régi Bourbonnais tartomány B. kastélyától (Castrum Borboniense, most: B. l'Archambault) vette. A család jelenleg három ágban virágzik. A legrégibb család törzsatyja Adhémar, ki 910 körül élt s eredetét Hildebrandra, Martell K ároly öccsére vitte vissza. 1218. e ház kihalt; utolsó férfitagjának, VIII. Archambault-nak leánya és örököse, B. Mahaut 1197-ben Guy de Dampierre-hez ment nőül s ennek fia, IX. Archambault örökölte a B. nevét és vagyonát. Ennek unokája, Beatrix, 1272. IX. L ajos legifjabb fiához, Róbert clermonti herceghez ment nőül s igy a B.-család neve és birtokai a Capetingok egyik fiatalabb ágára szállottak. Róbertnek fia, I. Lajos idején IV. Károly király a B. uradalmat hercegséggé tette (1327) s e Lajostól ered a család másik kég ága. Az idősebb ágnak, mely Lajosnak idősebb fiától, Pétertől származott, tagjai ezek: I. Péter, ki a poitiersi csatában esett el (1356); II. Lajos, ki 1410-ben halt el; I. János, ki az azincourti csatában foglyul esve, mint fogoly halt el (1434) Angliában; I. Károly, ki 1456. halt meg, és II. János, ki az angolokat Formigny-nál megverte s a Ligue du bien public tagja volt. Ez 1488-ban halt el utódok nélkül; birtokai öccsére, II. Károly lyoni érsek-bibornokra szállottak. Ennek halála után (1488) a főágnak cimeit és birtokait a legfiatalabb testvér, Péter beaujeu-i gróf örökölte, kinek leánya és örököse Zsuzsanna, unokatestvéréhez, Montpensier Károlyhoz, a későbbi connetable-hoz ment férjhez; midőn ez V. Károly császárhoz pártolt, birtokait a korona lefoglalta. A hires connetable-lal a család idősebb ága 1527-ben kihalt.
A második B. ág törzsatyja I. Lajosnak második fia, Jakab de la Marche gróf, kinek dédunokája, II. János házasság utján szerezte meg La Roche sur Yon-t (később B. Vendée). II. János második fia, Károly, a Vendôme hercegi címet kapta s 1527-ben a connetable birtokait örökölte. Fia, B. Antal, vendôme-i herceg, 1548-ban nőül vette Jeanne d'Albret-t s igy Navarra királya lett. Meghalt 1562-ben. Öccse Lajos, Condé herceg, a Condé és Conti családok törzsatyja. Mások öccse, Károly, ismeretes e néven: B. bibornok (l.o.), kit a katolikusok 1589. X. Károly néven királynak kiáltottak ki. Antalnak fia, IV. Henrik, ki a Valois-ház kihalása után (1589) a francia tronra lépett, törzsatyja lett azon ágaknak, melyek Franciaországban, Spanyolországban, Nápolyban és Parmában trónra jutottak.
A B.-családból származó francia királyok a következők: IV. Henrik (1589-1610); XIII. Lajos (1610-1643), kinek fiatalabb fiától, Fülöptől az Orleánsok származnak; XIV. Lajos (1643-1715); XV. Lajos (1715-1774), és XVI. Lajos (1774-1792), kit a francia forradalom alatt lefejeztek; a restaurációval 1814 és 1815-ben XVIII. Lajos ugyan ujból elfoglalta a trónt, de öccsét X. Károly már 1830-ban ismét elűzték. A francia B. feje, X. Károlynak és fiának Lajosnak lemondása után 1830 aug. 2. X. Károly unokája, Henrik bordeaux-i herceg lett (Chambord gróf) a Berry herceg fia, szül. 1820 szept. 29-én. Ez következetesen fenntartotta legitim igényeit a francia trónra. 1873. ugyan a B. és Orléans ágak között némi kibékülés jött létre, miután a páris gróf Chambord grófot a család fejének elismerte, de a restauráció terve meghiusult, mivel Chambord gróf vonakodott a tirkolort elfogadni és az 1789. forradalom vivmányairól és parlamentáris uralomról hallani nem akart. 1883 aug. 24. bekövetkezett halálával kihalt a B. ház fő ága. V. ö. Nettement Henri de France, ou histoire des Bourbons de la branche ainée pendant 1830-1870 (Páris 1872).
A spanyol trónon, melyet az utrechti békében (1714) XIV. Lajos unokája, Fülöp, Anjou hercege mint V. Fülöp nyert el, megmaradtak a B. egyenes férfi ágon VII. Ferdinánd király haláláig (1833). Őt követte a régibb spanyol örökösödési törvény szerint leánya, Izabella (1833-1863), kit a spanyolok elűztek, 11 év mulva azonban visszahivták Izabella fiát, XII. Alfonzot, kinek korai halála után kiskori fia, XIII. Alfonz kapta a trónt. XII. Alfonzzal szemben VII. Ferdinánd öccsének fia, Károly madridi herceg lépett fel mint trónkövetelő, a száli törvényre hivatkozván; ez egy uj karlista háboruban sikertelenül igyekezett a trónt magának megszerezni (1873-1876).
Az 1738. bécsi béke alapján V. Fülöp fiatalabb fia, don Carlos, mint III. Károly a két Szicilia trónjára lépett, de midőn 1759-ben bátyja, VI. Ferdinánd halála után a spanyol trónra jutott, Nápolyt és Sziciliát harmadik fiának, don Fernandonak (IV. Ferdinánd) engedte át; azon határozott kikötéssel, hogy a spanyol és sziciliai koronák soha egy uralkodóé ne legyenek. Az olasz B.-ok gyülölt hatalmának az olasz királyság megalapítása vetett véget: II. Ferencet 1860. végképpen elüzték Nápolyból. A pármai és piacenzai hercegségeket Ausztria 1748-ban, az aacheni békében engedte át V. Fülöp spanyol király legifjabb fiának, Fülöp infánsnak, oly feltétellel, hogy az egyenes férfiág kihalása esetén azok ujra Ausztriára szálljanak. Mindkét hercegség azonban 1859-ben, az utolsó Bourbon hercegnek, Róbertnek elüzetése után Olaszországgal egyesíttetett. V. ö. La Mure, Histoire des Ducs de B. (1860-1868, három köt.); Achaintre, Histoire chronologique et généalogique de la maison royale de B. (1825, 2 köt.); Dussieux, Génalogie de la maison de B. (2. kiadás 1872).
A B.-család jelenleg a következő ágakra oszlik: a) Spanyol kir. család, mely ismét két mellékágra oszlik; először a karlista ágra: feje don Carlos, madridi herceg, szül. 1848 márc. 30., az 1877. megh. János hercegnek fia, ki sem a többi ág, sem az Orleáns család igényeit el nem ismeri. Neje pármai Margit. E házasságból szül. Blanka, Salvátor osztr. főherceg neje, tov. Jayme, Elvira, Beatrix és Alix, továbbá a jelenleg uralkodó spanyol ágra: XIII. Alfonz, az 1885. megh. XII. Alfonz és Krisztina osztrák hercegnő fia, szül. 1886 máj. 17. b) A nápolyi és sziciliai ág. Ennek feje II. Ferenc, volt nápolyi király (1836-1861), neje Mária, bajor hercegnő, királynénk nővére. Mostoha testvérei: Alfonz, casertai gróf; Immaculata hercegnő (Károly Salvátor főherceg özvegye; és Pascal hg., barii gróf). c) Francia királyi család vagyis az Orleáns-család. Élén áll: Fülöp párisi gróf (szül. 1838.) Neje Izabella, orl. hercegnő. Gyermekeik: Amália, a portugál király neje; Ilona, Izabella, Lujza és Ferdinánd. - Fülöp herceg öccsei: Róbert, chartres-i herceg (szül. 1840.); neje Franciska, Joinville herceg leánya. Gyermekeik: Mária, Waldemár dán herceg neje, Henrik, Margits s János. Fülöp nagybátyjai és nagynénjéi (Lajos Fülöp ex-király fiai): Lajos, nemours-i herceg, szül. 1814; neje Viktoria, szász-koburg-gothiai hercegnő. Gyermekei: Gaston, Eu grófja, Kelementina, Ágost szász-koburg-gothai hg. özvegye (fia Ferdinánd, a jelenlegi bolgár fejedelem), Ferenc, Joinville hercege (szül. 1814.) és Henrik, Aumale hercege (szül. 1822.) d) Hercegi ág: a volt pármai hercegi család. Feje: Róbert herceg (szül. 1848.), leánya, B. Mária Luiza (született Rómában 1870 január 17.) 1893 ápr. 20. nőül ment Koburg Ferdinánd bolgár fejedelemhez.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bouleward

(franc., ejtsd: bulvár, német. Bollwerk), valamely várost körülvevő védőgát. Mikor a városok régi falaikon túl terjeszkedtek, akkor a B.-okat mint fölöslegeseket lerombolták, gátjuk földjével az árkot betöltötték, s igy a belvárost körülvevő széles körutak keletkeztek, a melyeknek részei, a régi várfalrészek nevein neveztettek el, p. B. St. Martin, B. des Italiens stb. - B.-forgalom a párisi tőzsdei forgalomnak az a része, mely az esti órákban a tőzsde bezárása után a boulevardokon folyik le. Ez tulajdonképen csak a tőzsde-üzérek magán összejövetele és az itt kötött ügyletek nem hivatalos jellegüek. A boulevard árfolyamai mindazonáltal befolyással vannak a tőzsdeüzlett kezdetén az előtőzsde irányára.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bourgoing

(ejtsd: burgoen). 1. János Ferenc báró, francia diplomata, szül. Neversben 1748 nov. 20., megh. Karlsbadban 1811 jul. 20. Pályáját 1767. mint katonatiszt kezdé; de 1777. diplomáciai pályára lépett és előbb Madridban, azután Hamburgban, 1793. pedig megint Madridban működött mint a franc. követség tagja. Miután a háboru kitörése miatt Spanyolországot ott kellett hagynia, egy ideig állás nélkül maradt; de 1800. Napoleon őt Kopenhágába, 1801. Stockholmba, 1807. pedig Drezdába kültötte követül. Művei: Nouveau voyage en Espagne (1789, 3 köt., németül is megjel.); Coup d'oeil politique sur l'Europe á la fin du dixhuitieme siecle (1801, 2 köt.): Mémoires historiques et phylosophiques sur Pie VI. et son pontificat (Páris 1798-1800, 2 köt.); Tableau de l'espagne moderne (1805, 2 köt.); Voyage du duc de Châtelet en portugal (1808, 2 köt.). A róla szóló irodalmat v. ö. a Grand Enciclopédie-ben VII. 795. lap.
2. B. Pál báró, francia iró, az előbbinek fia, szül. Hamburgban 1791 dec. 19., megh. 1864 aug. 16. Francia követségi titkár volt Berlin, München és Kopenhágában, azután követ Drezdában, Münchenben (1834-48) és a madridi udvarnál (1849-57). Szenátor lett 1862. Művei közül különösen kiemelendők: Sur les chemins de fer en Allemagne (Páris 1841); Souvenir de l'histoire contemporaine és Le prisonnier en Russie cimü regénye, melyben a katonai pályán kitünt bátyjának (Armand de B.) némely élményét használta fel.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bourdon-féle barométer

l. Légsúlymérő.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bourgeosie

(franc., ejtsd: burzsoázi) a. m. polgárság, polgári állapot; Franciaországban eredetileg a városi polgáságot értették alatta megkülönböztetésül a nemességtől, papságtól és a voltaképeni munkás-osztálytól. A francia kommunisták és szocialisták (kivált Saint-Simon, aki a B.-t a munkásosztállyal szemben állította) a B. fogalmát kiterjesztették s alatta a jómódu középosztályt értik, melynek ellentéte a peuple (nép); a szocialisták megtámadják a B.-t, mint amely önző és csak a tőke érdekeit védi a munka ellen.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bourdon

l. Bordone.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bounty

(ejtsd: baunti) 24 szigetkéből és szirtből álló lakatlan szigetcsoport a Csendes-Oceánban, 640 km.-re Uj-Zéland D-i szigetétől; ez utóbbihoz tartozik is. 1788 szept. 19-én Bligh, a Bounty kapitánya fedezte föl.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Boulliau

(ejtsd: bullyó); latinizálva Bullialdus) Izmael, francia matematikus és csillagász, szül. Louden-ben (Piccardie) 1605 szept. 28., megh. Párisban 1694 nov. 25. mint a szt.-victori kolostor apátja. A Coppernicus-féle világrendszer egyik hathatós védője volt. Idevágó művei: Philolai, sive dissertationes de vero systemate mundi libri IV. (Amstel 1693) és Ismaelis Bulliadi Astronomia Philolaica etc. (Páris 1645). Azonkivül még számos más csillagászati és matematikai értekezés.

Forrás: A Pallas nagy lexikona