Badema

Délafrikában a Zambézi folyam mentén lakó békés természetű néger nép. Földművelésből, vadászatból él.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Badenweiler

falu Baden nagyhercegség Lörrach kerületében, a Blauen-hegy lábánál, (1890) 576 lak. Mint klimatikus gyógyhely és eléggé látogatott fürdő ismeretes (4-6000 fürdővendég), csinos kórházzal, körülötte parkkal. A Schlossbergen B. kastély romjai láthatók; 1784. római fürdőmaradványokat fedeztek fel.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bactris

Jacq, a pálmák génusza, többnyire alacsony növény, Amerika keleti és trópikus erdeiben mint aljnövényzet jelenik meg s némelykor áttörhetetlen sűrűséget alkot. Gyakran több tüskés szárat növeszt, melyet egész hosszában szárnyas levelek borítanak. Virága egylaki, gyümölcse pedig tojásdad, többnyire sötétbarna, csonthéjas és egymagu. Nagyszámu (90) faja közül a B. minor Jacq. vesszeje Uj-Granadából és Nyugatindiából mint sétapálca (tabagó-nád) jön az európai kereskedésbe. Magvából sárgás ibolyaillatu zsiradék nyerhető. Eürópába pálmaolaj néven szállítják. A braziliai B. Maraja Mart. gyümölcséből bornemü italt sajtolnak.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Badile

Antal, olasz festő, régi veronai festőcsaládból, szül. 1517., megh. 1560. Érdekes képe Krisztus bemutatása a templomban c. a torinoi képtárban. Művészettörténeti jelentősége B.-nek abban áll, hogy Paolo Veronese mestere volt.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bádágur

v. bádákar v. burgher, a Nilagherry (v. Neilgherry) hegység vidékén lakó nép előkeleti Indiában. A kánár-ok (káimádi-k vagy kárnátá-k) egyik tájszólamát beszéli, földmivelő, aránylag gazdag nép. Ez a Nilagherry hegyes vidéknek leggazdagabb lakossága. Az ugyanott élő todá-k csak földadót fizetnek.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Baden-Baden

Baden nagyhercegség ugyanilyen nevü kerületének (1045 km2) főhelye, Rastadtól D-re a kellemes Oos völgyében, egyike Európa leglátogatottabb fürdőhelyeinek; (1890) 13889 lak. Régi része amfiteátrumszerüen épült egy dombon, újabb, pompás hotelekben igen szép villákban gazdag része pedig a domb lábanál épült. A legjelentékenyebb épületek: egy római templom helyén épült plébania-templom melyben a badeni őrgrófi család 14 tagja van eltemetve, az evangelikus templom gót stilusban, az új orosz templom pompás freskókkal, a görög templom aranyozott kupolával, Konversationshaus különböző célokra szolgáló pompás termekkel, az ivócsarnok Götzenberger-féle freskókkal, a renaissance stilusban készült nagyszerü Friedrichsbad és a város fölött az úgynevezett új kastély, a bádeni nagyherceg nyári lakóhelye. Thermái több mint 20, 1350 m. mélységből fakadnak, melegek egy kissé sósizüek; a főforrás az «Ursprung» (24 óra alatt 1750 hektoliter vizet ad) főképen klórnátrium, klórlithium és klórkalciumból áll; fürdésre, ivásra és beföcskendezésre használják főképen; görvély, légcső-katarrus, köszvény ellen és a végbél tevékenységének előmozdítására. A fürdővendégek száma évenkint körülbelül 60000 most is, bár 1872 óta a játékbankját bezárták. Sétahelyei közt első helyet foglal el a «promenade» és a lichtenthali fasor (este felé a fürdővendégek korzója) távolabbra vezetők a Murg völgye a régi kastély romjaihoz, a Staufen vagy Merkuriushegyre, az Yburghoz stb. A fürdővendégek szórakoztatására szolgálnak még a szinház és az aug. végével rendezett lóversenyek. B.-t már a rómaiak ismerték Civitas Aurelia Aquensis néven, amit Aurelius Alexander Severus császárról kapott); a XII. században a zähringeni őrgrófok birtokába jutott. Jelentőségét mint fürdőhely akkor kapta, midőn a francia emigránsok kerestek föl nagyobb számmal. V. ö. Schnars B. u. Umgebung (1891), B. u. seine Kurmittel. Hrgben v. ärztlichen Verein (1886).

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bader

1. Clarisse francia irónő, szül. Straszburgban 1840. A régi korok nőinek társadalmi kérdését tanulmányozta. Első munkája La Femme dans l,Inde antique (1864), amelyet az Institut pályadijjal tüntetett ki; további művei: La Femme grecque (1871), amelyet a francia akadémia tüntetett ki egy dijával; La Femme romaine (1877); végre La Femme française dans les temps modernes (1883). Ezenkivül több kisebb művet is irt.
2. B. János, Landau városának (Pfalz) s a körülötte levő néhány falunak reformátora s 1518 óta első evangéliomi prédikátora; megh. 1545. eleinte II. Lajos zweibrückeni herceg nevelője volt. 1521-ben megfordult a híres wormsi birodalmi gyülésen, hogy Landau birodalmi városnak szabadságát s jogait az uj császár által megóvassa. Innen haza vitte magával a Luther reformációja iránti hajlamot s ez időtől fogva, bár eleinte a speieri püspök akadályozta, a reformáció megerősítésén fáradozott; e célból már 1526. egy kis kátét adott ki (Ein Gespräch-Büchlein); ez volt az első evangélikus káté, Lutherét is 3 évvel megelőzte; ugyanezen évben jelent meg tőle Straszburgban német és latin nyelven Von d. Gans és De ansere cím alatt az urvacsorai tant tárgyaló és egyszersmind a róla elterjesztett és a császár füleihez is eljutott azon rágalom ellenében védekező irat, mintha ő a ludaknak is kiosztotta volna az urvacsorát, melyre alapul az szolgált, hogy egy Gans nevü nő is volt az urvacsorával élők között. Később pedig azzal gyanusították, hogy Schwenkfeld eretnekségéhez hajllk, minthogy irányában több türelmet tanusított, mint kora ortodox teologusai. Egész életén keresztül szíves barátságban volt Bucerrel s ennek szellemében a német és helvét reformáció hiveinek kibékéltetésén fáradozott.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bacuh

(Vacok), kisközség Zólyomm. breznóbányai j.-ban, (1891) 1006 tót lakossal, teljesen elhanyagolt égvényes-konyhasós-vasas savanyuvízforrással.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Baden

1. város és hires fürdőhely Bécs mellett az ugyanilyen nevü közigazgatási kerületnek (755 km2), főhelye Alsó-Ausztriában, a Schwechat völgy kijáratánál, Weikersdoffal együtt (1890) 13887 lak. Pompás villáinál, kertjeinél és szép környékénél fogva Ausztria legérdekesebb fürdőhelyeinek egyike. Jelentékenyebb épületei a városháza, a késő gót izlésü plébánia-templom gyógyháza, a Frauen, Herzogs, Antons és Theresienbad, a Weilburg, Albrecht főherceg palotája a Vilmos főherceg új villája. Összesen 13 hires (27-36° C.) gyógyforrással, a Schwechatvölgy mindkét oldalán. A főforrás (Römerquelle vagy Ursprung) a Kálváriahegy lábánál dolomitmész-sziklákban van, 45 lépés hosszu zárt folyosó vezet a tágas barlangba, ahol a karvastagságu vizsugár 6 m. mély üstből szökik föl; naponként 8700 hektoliter kénes vizet szolgáltat. Ezt főképen fürdésre használják közös fürdőkben; vannak azonban kádfürdők és uszófürdők is (1889. 15603 fürdővendég volt). Sétahelyek a szép kurpark (Grillparzer szobrával), a Kálváriahegy szép kilátással, a Doblhof és Sauerhof kert, a Weilburg körüli ültetvények stb. Hosszabb sétákra alkalmas helyek a Helenenthal, amely fölött vezet el a bécsi vizvezeték egy ivezete, a Krainerhütte, a Lindkogel v. vaskapu (830 m.) gyönyörü kilátással stb. Környékén emelkednek Rauheneck, Rauhenstein, Scharfeneck stb. romok. A hegyek lejtőin kitünő szőllőt termelnek. A város legvirágzóbb iparága a cseresznyefa-pipaszárak és szivarszipka-szárak készítése. B. azonkivül nagyon kedvelt nyaralóhelye a bécsieknek. A Herzogs és Antonsbad is be van fürdővendégek számára rendezve. A fürdőket már a rómaiak is ismerték, Aquae Pannoniae néven. Mátyás király Alsó-Ausztriával együtt B.-t is elfoglalta; 1529 és 1683. a törökök szállották meg. A XVIII. sz.-ban még láthatók voltak a római fürdők maradványai. L. Bersch, Der Kurort B. (Baden 1848); Czuberka Schwefelthermen zu B. (1882)
2. B. (Oberbadennek is hivják)Argau svájci kantonban az ugyanilyen kerület fővárosa a Limmat mellett, (1888) 3887 lak., pamutszövőkkel. Jelentős épületei: a XV. századból való városháza amelyben a spanyol örökösödési háborút befejező békét kötötték, plébánia-temploma, ahol 1526. Oecolampadius és Haller dr. Eckkel vallási vitába bocsátkoztak, a Limmaton átvezető födött hid, a Stein nevü vár romjai és végül a nagy fürdőépület, amelyben főképen a svájciak a 41°- 45°-os meleg forrásokat használják görvély, reumatizmus és különféle bőrbajok ellen. B.-t a rómaiak Aquae Helveticae néven ismerték. A középkorban itt állott a Habsburgok erős vára, amelyet a svájci szövetségesek 1415-ben elfoglaltak és leromboltak, 1780-ig Bern és Zürich kantonokhoz tartozott; 1883 óta Aargau része.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bacsófalva

(Pocsuvadló), kisközség Hontmegye báti járásában (1891) 446 tót lak., közelében szép hegyi tó.

Forrás: A Pallas nagy lexikona