Bodó

(györgyi) család, Bonfini szerint előkelő gazdag, különösen a Hunyadyak korában nagy szerepet játszott család. Tagjai körül B. Gergely, Mátyás király alatt tárnokmester (1458) volt; B. Gáspár együtt nevelkedett Hunyady János fiaival és nagytudományu, ékesen szóló ember volt. 1457. H. Lászlóval együtt, mint a Hunyady-ház barátja elfogatott, de nemsokára kiszabadult. Bécsben halt meg; holttestét Mátyás a Dunán Fehérvárra hozatta. B. Ferene-et, az 1505. bácsi országgyülés II. Lajos király mellé rendelte egyik tanácsosául. A mohácsi vész után Szapolyainak rendíthetlen híve, aki iránt való hűségéről még akkor sem mondott le, mikor Ferdinánd emberei elfogták, Bécsujhelyen elzárták és szabadságát neki azzal a feltétellel visszaadni igérték, ha Ferdinánd hívének esküszik. Fogságban halt meg 1528-ban.
1. B. (bodófalvi) András, ev. szuperintendens, szül. Bodófalván, Turóc vmegyében 1636., megh. 1708. Tanult Mossócon, Turóc-Szent-Mártonban, s hazája akkor virágzó ev. főiskoláiban; a kishonti Rimabányán papi és tanítói hivatalt nyert. Majd Breznóbányán lőn másodpappá, 1683-ban Csetnekre hivták meg lelkészül. Itt papi erényeivel annyira kitünt, hogy már 1688-ban a gömöri esperesség alesperesévé, 1691-ben pedig Király-Regius Jakab halála után főesperessé választották. Bodó oly kifogástalanul töltötte be hivatalát, hogy a Rákóczy-féle felkelés idején, II. Rákóczy Ferenc megbizottainak, különösen: Kajali Pál és Mártonffy Izraelnek, könnyü volt keresztül vinni, hogy Bodó 1704 máj. 22. Gömör, Kis-Hont, Torna, Borsod és Szolnok vmegyék szuperinténdensévé választassék. V. ö. Klein J. S.: Nachrichten III. J. Ribini: Memor. II. Fabó A.: Monum. I.
2. B. Mátyás (bodófalvi). ügyvéd, táblabiró s jogtanár volt a mult század közepén a nagyszombati akadémiában, ahol a hazai jogot adta elő. Nevezetes munkája: Jurisprudentia criminalis, Pozsonyban 1751. 2-ik kiadás Nagyszombat 1758.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bodajk

kisközség Fehér vmegye móri j.-ban, (1891) 2022 magyar lak.; vasúti állomás, posta- és táviró-hivatal, postatakarékpénztár. Kis fürdőjét, mely tükörfürdőből, kő- és kádfürdőkből s nagy tóból (20° földes mésztartalmu víz) áll, köszvény és görvély ellen használják, leginkább csak a környék lakói; a vendégek száma átlag 150. A gyógyforrások állítólag az 1810-ki földrengés alkalmával keletkeztek. B., mely Moórtól 1 órányira bájos völgyben fekszik, egyúttal búcsújáróhely, ahol már a IX. században, vagy a hagyomány szerint Szt. István király kezdeményezése folytán a Kálváriahegy tövében kápolna épült. B. hajdan a székesfehérvári Szt. Istvánról nevezett keresztes lovagok birtoka volt. A kapucinusok temploma 1741. épült; kolostorát, melyet II. József szüntetett meg most paplaknak használják.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bode

1. Ferenc, norvég festő, szül. Bergenben 1820 május 28. Párisban lakik. Különösen koloritjának frissesége által tünik ki. Csendéletet, virágokat szeret festeni. Művei: Szőllőfürtök, Kaméliák, Felvágott narancs, Fácán és fogoly, Kacsát faló sas, Tengeri madarak stb.
2. B. János Elert, német csillagász, szül. Hamburgban 1747 jan. 19., megh. Berlinben 1826 nov. 23. Korán a matematikai és csillagászati tanulmányoknak szentelte magát és először a Berechnung und Entwurf der Sonnenfinsterniss vom 5. August 1766 (Berlin 1766) c. munkát tette közzé, azután Anleitung zur Kenntniss des gestirnten Himmels c. munkát (11. kiad., kiadta Bremiker u. o. 1858) és az Anleitung zur Kenntniss der Lage und der Bewegung des Mondes und der übrigen Planeten (1770-77) c. folyóiratot adta ki. 1772. B. a berlini tudományos akadémia csillagásza, 1786. pedig ugyanott a csillagvizsgáló igazgatója lett. Még a következő munkákat irta: Erläuterung der Sternkunde (Berlin 1778, 2 kötet, 3. kiadás 1808), és szerkesztette az Astronomische Jahrbücher oder Ephemeriden (u. o. 1776-1829, 54 köt.) c. kiadványokat, melyeket később Berliner astronomisches Jahrbuch cimen folytattak. Említendő a Représentation des astres c. műve is (Stralsund 1782 és Berlin 1805), mely munka 34 lapon a Berlin látóhatára fölött szabad szemmel észrevehető és a fontosabb teleszkopikus csillagokat mind tartalmazza; továbbá Uranographia sive astrorum descriptio (u. o. 1802 2. kiadás 1819) melyben 17.240 csillag van felsorolva; Entwurf der astronomischen Wiasenschaften (u. o. 1794, 2. kiadás 1825); Allgemeine Betrachtungen über das Weltgebäude (u. o. 1808, 3 kiad. 1834).
3. B. Vilmos, német iró, a berlini muzeumi képtár igazgatója, született Kalvördében 1845 december 10. Kiváltképen műkritikával foglalkozik. Munkái: Studien zur Geschichte der holländischen Malerei (Braunschw. 1883), Donatello in Padua (1883), Italienische Portraitsculpturen des XV. Jahrhunderts im Berliner Muzeum (Berlin 1883), Die Ausstellung von Gemälden älterer Meister im Berliner Privatbesitz (1883), Adriaen Brouwer (Bécs 1884), Die italienische Plastik (1891). Újabban nagyon is keményen támadták meg B. műveit, de különösen igazgatói rendeleteit. V. ö. Lermolieff, Die Gallerien Berlins (1893) és a Lützow-féle Zeitschrift für Kunst évf.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bodmann

falu Badennek Konstanz kerületében, az Überlingeni-tó mellett, (1890) 947 lak., a legjobb tómelléki borokat (Königswein) itt szüretelik.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bodiss

Jusztin, filologus, bencés tanár Pannonhalmán, szül. Türjén, Zala vármegyében 1863 nov. 18. Teologiai és klassz.-filologiai tanulmányait a pannonhalmi tanárképzőben végezte. 1889. nyert tanári oklevelet. Munkái: Érintkező pontok a három görög tragikusban; A latin nyelv tanításának módszerei; Hat év Cicero életéből (Győr 1889); Verba deponentia (latinul). Kisebb cikkeket és birálatokat irt a fővárosi és vidéki lapokba, az Egyet. Philol. Közlönybe, Nyelvőrbe, Közoktatásügyi Szemlébe s Tanáregyesületi Közlönybe.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bodányi

Ödön, az aradi és csanádi egyesült vasutak főmérnöke, szül. Kerülősön; Arad vármegyében. Mérnöki tanulmányait 1878. Münchenben végezte. Oklevelének honosítása után államszolgálatba lépett. Időközben az arad-körösvölgyi vasút alkalmazta s mint osztálymérnök 1882. és 1883. résztvett az arad-csanádi vasút építésében. 1885-1886. a dobaj-tuzlai vasút építés vezetőségének főmérnöke volt, azóta az aradi és csanádi egyesült vasutnak építési osztályának vezetője. A magyar mérnök- és építész-egyletben több fölolvasást tartott s a mondott egyesület havi közlönyébe és német szaklapokba több szakcikket irt. Nagyobb műve: A magyar vicinális vasutak és a fejlesztésük körül követendő elvek. Aradon az árviz elleni védelmi munkáknál oly nagy szolgálatokat tett, hogy a város törvényhatósága városi tiszteletbeli főmérnökké választotta meg.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bocsor

István, történettudós, szül. Enyingen 1807 okt. 18., megh. Pápán 1885 jun. 3. Iskoláit Pápán végezte, ugyanott már 1831. a bölcsészeti osztály segédtanára volt, azután a főiskola szeniorának választották. Mint rendes tanár 1835. külföldi tanulmányútra indult. Leginkább Berlinben tartózkodott és ott tette magáévá Hegel filozofiai rendszerét, melynek híve is maradt, és melynek hatása történeti műveiben és előadásaiban nagyon érezhető. Visszatérve a közjogot és történelmet tanította. 1848. képviselő volt, de a szabadságharc után egészen tudományának és tanári állásának élt. Mint nemcsak tudománya, hanem jelleme által is kiváló férfiu, nagy tekintélyben állott a főiskolában és az egész felekezetnél. Több filozofiai s esztetikai cikken kívül számos tankönyvet írt, franciát, latint, földrajzot, számtant, kötészettant, melyek mind gondolkodó voltáról és pedagogiai érzékéről tesznek tanuságot. Legfőbb munkája szintén oktatás céljára készült: Magyarország története, különcös tekintettel a jogfejlesztésre, 4 kötetben. Ez bár némileg egyoldalu munka és irálya darabos, az alkotmányos viszonyok világos feltüntetése és az itéletek igazsága, valamint a benne nyilvánuló erős morális érzés által az enemü művek közt mai napig első helyen áll.

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Boden-tó

(a rómaiak Lacus Brigantinusa,a franciák Lac de Constance-a), a svájci és sváb-bajor fensikok közt fekvő tó, amelyet a Német birodalom (Baden, Württemberga, Bajorország), az osztrák császárság (Vorarlberg és Svájc (St.-Gallen, Thurgau és Schaffhausen) határolnak. Hosszabb (69 km.) tengelye DK-ről ÉNy. felé vonul. ÉNy-i végében a 4 km. hosszu Rajna-meder hozzá csatolja az Überlingeni és a kisebb Zelli vagy Alsó-tavat (Untersee). Legnagyobb mélysége Arbon és Friedrichshafen közt van (276 m.). Kerülete 220 km.; vidéke nagyobbára halmos, a halmokat szőllők rétek, gyümőlcsösők, szántóföldek takarják; csakis D-i oldalán láthatók messziről a Sentis-csoport és a Rhätikon hóval borított csucsai. Területe 539 km2; a tengerszin fölőtt való magassága 395 m. Vizének szine világos-zöldes; hóolvadáskor gyakran hirtelen 2-3 méternyire megárad; miként a Genfi-tavon a «seiches», a B.-n is látszólagos ok nélkül emelkedik és alább száll a viz felülete; a környék lakói ezt «Rinnen» vagy «Ruhss»-nak hivják. Föhn idején erősen hullámzik. A nagy tó-felület ritkán, ÉNy-i nyulványai gyakran befagynak 26-féle hal él benne; legfontosabbak a nagy harcsák (50=60 kg. sulyuak), a Salmo lacustris, a Lota vulgáris és külőnösen a Coregonus Wartmanni. Vizét főképen a Rajnából kapja, amely egykor a Rheinecknél torkollott, most azonban 41/2 km.-rel távolabb ömlik a tóba; a Rajna medre Hörnlimann mérnök mérései szerint 10 km. távolságban a tóban még észrevehető; kezdetben 600 m. széles és 70 m. mély; végében pedig felényire keskenyedik és csak 7 m. mély. A B. egyéb mellékvizei az Argen, a Schussen, a Bregenzi Aache, Dornbirn, a Friedrichshafen és a Steinach; az Überlingeni tóba szakad az uhldingeni Aach és a Stockach. Szigetei: az Überlingeni-tóban Mainau, az Alsó-tóban Reichenau és DK-en a három sziget, amelyekben Lindte épült. Mióta a B.-hoz vezető vasutak kiépültek, a forgalom a B.-tavon rendkívül élénk. 1892-ben 42 gőzös és számos vitorlás hajó járt rajta és két kábel szeli át. Legfotosabb helységek a partjain: Lindau, Bregenz, Rorschach, Arbon, Romanshorn, Konstanz, Uberilngen, Meersburg, Friedrichshafen és Langenargen. Egykoron a B. kétségtelenül nagyobb kiterjedésü volt mint ma; a Rajna iszapja azonban Rheineck alatt mintegy 4 km. hosszú és ugyanoly széles, részben mocsaras és nádas lapályt alkotott. Valamikor lefolyása a Duna felé volt; későbben az Überlingeni-tón át a Rajnába nyitott utat magának. A B.-ban cölöpépítmények maradványaira is akadtak. V. ö. Zingeler: Rund um den Boden-See (Würzburg 1879) és Der Boden-See u. seine Umgebungen (Stuttgart 1859). Panorama des Bodensees (Konstanz) 1892). Schlatterer Die Ansiedlungen am Bodensee (1881), Rettich Völker- u. staatsrechtl. Verhätnisse am B. (1884). Schriften d. Vereins für Gesch. d. B.-sees (Lindau 1880 s köv.).

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bodmer

1. György svájci mekanikus, szül. Zürichben 1786 dec. 6., megh. u. o. 1864 máj. 29. 1805. a gyapotszövő-gépek tökéletesítése körül szerzett érdemeket, azután nemsokára Küssnachtban mekánikai műhelyt nyitott s abban 1808. készítette az első egy fontos, hátul töltő kartács-ágyut perkussziós robbantóval. Ezután is folytonosan fegyverek és szövő-fonó-gépek tökéletesítésével foglalkozott, akkor is, mikor 1816. a badeni hadseregbe mint tüzér-százados beállt. 1822. Manchesterben állított gépműhelyt, 1850. Bécs melletti Lanzendorfban vett át egy gépgyárat, amelyet több évig igazgatott.
2. B. János Jakab, svájci német költő és iró, szül. Greifenseeben 1698 jul. 19., megh. Zürichben 1785 jan. 2. Kereskedőnek készült, hanem aztán az irodalomra adta magát, tanárkodott Zürichben s egyidejüleg társtulajdonosa volt egy könyvkereskedésnek s könyvnyomtató intézetnek. Többedmagával megalapította Die Diskurse der Maler c. hetilapot, amelyben először kezdte esztétikai elveit fejtegetni. B. a fantázia elveit védte a francia klasszicizmuson alapuló szoros műszabályok ellen, s emiatt ellenkezésbe jutott Gottscheddel (l. o.), kivel évtizedekig folytatott harcot, amely a német irodalom mult századi fölvirágzását előkészítette. B. epikus munkái: Noah (1750), Jakob u. Joseph (1751), Sündfluth (1755), mind a Klopstock Messiásának gyarló utánzásai; drámái: Timoleon (1768), Cajus Gracchus (1773), Wilhelm Tell (1775), Arnold von Brescia in Zürich (1775) stb. minden drámai erő nélkül valók. Öreg korában lefordította az Iliast és az Odysseát. (V. ö. Danzel: Gottsched und seine Zeit; Braitmaier: Die poetische Theorie Gottscheds und der Schweizer; Bächtold, Geschichte der deutschen Literatur in der Schweiz. 1892. 8. füz.).

Forrás: A Pallas nagy lexikona

Bocskó-Rahó

l. Rahó.

Forrás: A Pallas nagy lexikona