jöttment jötment, gyütment mn/fn Betelepült, nem őslakos ászemélyñ. A nem odavaló emberre montág becsmérlően, hogy jötment.
Nr: Jötment ember vót, aki betelepűd Debrecembe. Még az ezerkilenszázas évegbe is, akinek nem a Basahalmán belül vákták el a kődökit.
Forrás: Kálnási Árpád
