Astrolabium

(gör.), elavult csillagászati műszer, melyet Hipparchos használt először a csillagok hosszúságának és szélességének meghatározására. Lényegileg megegyező az armilláris szférával; ha ugyanis az a gyűrűt a szolszticiumok kolurjába, b-t az ekliptika síkjába hozzuk, akkor a c kettős gyűrűt dioptrájával valamely csillagra állítván, nyerjük Ptolemaios eljárása szerint a csillag hosszát és szélességét. Az első az a és c gyűrű képezte szög, mely b osztályzatán olvasandó le, a második a dioptrás vonal szöglete b sikjával, mely c osztályzatán megfigyelhető. A későbbi idők tengerészeinél az A. fokokra és annak részeire osztott teljes-, fél, negyed-, hatod- vagy nyolcadkör (teljes, fél A., quadráns, szextáns, oktáns) volt, melynek középpontja körül dioptrás vonalzó vagy később alhidádos távcső volt forgatható. Gyűrű segítségével függélyesen felfüggesztve a Nap magasságának meghatározására szolgált.
[ÁBRA] ASTROLABIUM.
Bár a Jakabpálca neve alatt ismeretes szögmérő az A.-t már Astrolablum. korán kiszorította ez mégis egészen a mult századig használatban maradt. Az A. továbbá oly készülék, mely nagyobb távolságokra a közönséges vizmérlegnél nagyobb pontossággal eszközlendő lejtmérésekhez használható. Részei egy vizszintes, fonalkereszttel és libellával ellátott távcső, mely négy csavar segítségével pontosan beállítható.

Forrás: A Pallas nagy lexikona