1. Clarisse francia irónő, szül. Straszburgban 1840. A régi korok nőinek társadalmi kérdését tanulmányozta. Első munkája La Femme dans l,Inde antique (1864), amelyet az Institut pályadijjal tüntetett ki; további művei: La Femme grecque (1871), amelyet a francia akadémia tüntetett ki egy dijával; La Femme romaine (1877); végre La Femme française dans les temps modernes (1883). Ezenkivül több kisebb művet is irt.
2. B. János, Landau városának (Pfalz) s a körülötte levő néhány falunak reformátora s 1518 óta első evangéliomi prédikátora; megh. 1545. eleinte II. Lajos zweibrückeni herceg nevelője volt. 1521-ben megfordult a híres wormsi birodalmi gyülésen, hogy Landau birodalmi városnak szabadságát s jogait az uj császár által megóvassa. Innen haza vitte magával a Luther reformációja iránti hajlamot s ez időtől fogva, bár eleinte a speieri püspök akadályozta, a reformáció megerősítésén fáradozott; e célból már 1526. egy kis kátét adott ki (Ein Gespräch-Büchlein); ez volt az első evangélikus káté, Lutherét is 3 évvel megelőzte; ugyanezen évben jelent meg tőle Straszburgban német és latin nyelven Von d. Gans és De ansere cím alatt az urvacsorai tant tárgyaló és egyszersmind a róla elterjesztett és a császár füleihez is eljutott azon rágalom ellenében védekező irat, mintha ő a ludaknak is kiosztotta volna az urvacsorát, melyre alapul az szolgált, hogy egy Gans nevü nő is volt az urvacsorával élők között. Később pedig azzal gyanusították, hogy Schwenkfeld eretnekségéhez hajllk, minthogy irányában több türelmet tanusított, mint kora ortodox teologusai. Egész életén keresztül szíves barátságban volt Bucerrel s ennek szellemében a német és helvét reformáció hiveinek kibékéltetésén fáradozott.
Forrás: A Pallas nagy lexikona
Bader
