Bocsor

István, történettudós, szül. Enyingen 1807 okt. 18., megh. Pápán 1885 jun. 3. Iskoláit Pápán végezte, ugyanott már 1831. a bölcsészeti osztály segédtanára volt, azután a főiskola szeniorának választották. Mint rendes tanár 1835. külföldi tanulmányútra indult. Leginkább Berlinben tartózkodott és ott tette magáévá Hegel filozofiai rendszerét, melynek híve is maradt, és melynek hatása történeti műveiben és előadásaiban nagyon érezhető. Visszatérve a közjogot és történelmet tanította. 1848. képviselő volt, de a szabadságharc után egészen tudományának és tanári állásának élt. Mint nemcsak tudománya, hanem jelleme által is kiváló férfiu, nagy tekintélyben állott a főiskolában és az egész felekezetnél. Több filozofiai s esztetikai cikken kívül számos tankönyvet írt, franciát, latint, földrajzot, számtant, kötészettant, melyek mind gondolkodó voltáról és pedagogiai érzékéről tesznek tanuságot. Legfőbb munkája szintén oktatás céljára készült: Magyarország története, különcös tekintettel a jogfejlesztésre, 4 kötetben. Ez bár némileg egyoldalu munka és irálya darabos, az alkotmányos viszonyok világos feltüntetése és az itéletek igazsága, valamint a benne nyilvánuló erős morális érzés által az enemü művek közt mai napig első helyen áll.

Forrás: A Pallas nagy lexikona